14.rész ~ I hope you love me

'Nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos bűn nyom.'

                       *Amanda*

Niall kinyitotta nekem a kocsija ajtaját én pedig mint aki jól végezte dolgát beültem az anyósülésre. A szőkeség megkerülte az autót majd behuppant mellém. Éreztem a feszültségét, mintha rám tapadt volna ez az érzés. Lemoshatatlannak és levakarhatatlannak éreztem. Kék szemeivel engem fürkészett. Arcom minden egyes szegletét betérképezte. Mély lélegzetet vettem, tekintetem állta övét. Pár pillanatig, talán percekig lehettünk így. Egyikünk se tudott megszólalni. Nem tudom mit mondhatnék, vagyis mit szabadna elmondani neki. Hiszen olyan boldog velem és én is vele. Ezt nem ronthatja el senki. Remélem. Niall nyelt egyet majd kinyitotta száját, mintha mondani szeretne valamit de inkább beindította a motort és elhajtott. Egész úton nem szóltunk egymáshoz csak lopva néha-néha rápillantottunk a másikra. Ez tulajdonképpen kicsit vicces lenne de most rólunk volt szó. Felhajtott a kocsibejáróra és ismét rám nézett. Megint mondani szeretne valamit, érzem.  E helyett megrázta fejét, kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Elkísért az bejárathoz. ~Mondj már valamit, kérlek, bármit.~ Kattogott az agyam. Na jó, ha te nem akkor én.

-Niall..csináltam valamit, hogy hallgatással büntetsz?-fordultam felé.

-Mi? Dehogy. Te nem csináltál semmit. Nem rád vagyok mérges, se senkire, vagyis egy kicsit nagyon Harryre.-Harryre aki a banda tagja, aki a legjobb barátja, aki már-már a testvére. Aki mindig ott volt és kitartott mellette, ez persze fordítva is igaz. Niall mégis mérges rá. Meg is értem, nem könnyű sőt iszonyú nehéz eltűrni ahogy a barátod kihúzza a barátnődet a szobából, de te nem szólsz semmit, mert a barátság sokat jelent neked. Inkább csendben maradsz, adsz nekik pár percet majd utánuk mész. Niall megérdemli az igaz szerelmet, nem tehetem tönkre azzal ha elmondom neki mit érzek Harry iránt. Teljesen összetörne, a banda széthullana és az egész közepén ott állnék, azt se tudva mihez kezdjek, hisz mindez az én hibám lenne. Észre se vettem, hogy visszafojtottam a levegőt, amíg ki nem fújtam. Niall kék íriszeibe néztem, próbáltam egy mosolyt biggyeszteni arcomra de fordítva sült el. Egy egyenes vonal lett belőle. Összepréseltem ajkaimat.

-Figyelj, ne legyél mérges senkire, nem történt semmi, csak Harry elég..érdekesen fejezte ki az érzéseit afelől, hogy beszélni szeretne velem.-fogtam meg kezét.

-Oké, én bízok benned.-mosolygott és homlokát enyémnek támasztotta. Most azt kéne mondanom, "bízhatsz bennem" de nem jönnek a szavak a nyelvemre.

-Bízok benned.-mondom végül. Megfogta derekamat és közelebb húzott magához. Ajkai finoman érintették enyéimet. Ez nem olyan szenvedélyes, vad csók volt, hanem az amitől érzed, ahogy a szíve ver a kezed alatt, amikor minden de tényleg..mintha a világ megállt volna és csak te meg ő. Érzékeled, hogy szeret, kíván és megőrül érted. Ennél az érzésnél nincs jobb. Kezeimmel átkulcsoltam nyakát majd közelebb vontam magam. Hideget éreztem arcomon. Elhúzódtam és jobban szemügyre vettem mi is eshetett rám. Egy hópihe..Niall mellé pillantottam, esik a hó, de gyönyörű. Kinyitottam tenyeremet és figyeltem, ahogy a hópelyhek egyre nagyobb méretben esnek kezemre. Mindegyiknek más más alakja van. Kiskoromban elgondolkoztam, vajon mindegyikhez tesznek egy plusz ágacskát, hogy különbözzön a többitől?! Elég izginek és egyben unalmasnak találtam. Csak ennyi lenne a nagy titok? Egy plusz ág és máris megváltozik? Merengésemből Niall térített magamhoz egy kisebb hógolyóval amit az arcomba nyomott. Meghökkenve pillantottam rá.

-Azt mondják a frissen hullott hóban ha megfürdetsz egy lányt, ő lesz a legszebb. Szerintem bevált. Jól áll neked a vörös.-nevetett, amikor arcomra vándorolt tekintete. ~Ó, igen? csak ennyire futja?~ Hajoltam le egy marék hóért majd Niall felé hajítottam. Nem talált. Mérgelődtem és újra próbálkoztam, de mire felegyenesedtem Niallal addigra a hóban hemperegtünk. Mindkettőnk a másik arcát célozta. Egy adag havat tett a kabátomba.

-Ha harc, hát legyen harc.-nevettem és az arcába nyomtam egy jó nagy adagot a hóból. Felmordult majd megcsókolt. Hát igen, nem tudunk egymásra sokáig haragudni. Éreztem a pólómban lévő olvadó havat, ahogy hozzáér a testemhez, nagyon hideeeg. Elhúzódtam Nialltől és talpra kászálódtam. Kiráztam a félig vízzé vált havat kabátomból. A szőkeség mosolyogva lépett hozzám közelebb.

-Segítsek levenni?-nézett szemeimbe. A fiúk mennyire perverzek tudnak lenni..

-Nem kell, köszi.-mondtam. Szemeibe sértődöttség villant.-Majd máskor bepótolhatod.-súgtam fülébe és egy puszit nyomtam arcára. Csillogó szemekkel figyelt.-Niall..egyedül szeretnék ma lenni, megadod ezt nekem?

-Igen, persze. Bármit.-mosolygott. Homlokomra nyomott egy puszit majd visszament kocsijához és elhajtott vele. Sóhajtottam és bementem a házba. Már kezdett szürkülni az ég. Meddig voltam én abban a parkban? Felmentem a szobámba, megnéztem a laptopomat van-e valami új hír..semmi. Visszaballagtam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a Tv-t. Hírek, jaj de jó. Utálom a híreket.

*Niall*

Hazavezettem, azaz az 1D házba. Már csak a fiúkat találtam ott. Úgy néz i Grace is elment. Nagyon nem szimpatikus nekem az a csaj. Louis felugrott amint megjelentem és azonnal gratulált. Furcsa, úgy rémlik mintha már mondta volna. Tekintetemmel Harryt kerestem.

-Szobájába.-segített ki Liam. Bólintottam majd felkocogtam hozzá. Bekopogtam. Semmi válasz. Még egyszer kopogtam.

-Mi van?-nyitotta ki idegesen az ajtót.-Oh, szia Niall, bocs de most elfoglalt vagyok.-csukta volna be ajtaját de lábammal megtámasztottam. Idegesen fújta ki a levegőt.

-Miért nem hagyod végre békén Amyt? Nem fogod fel, hogy nem kíváncsi rád? Ha fontos lett volna neked akkor az elmúlt pár hétben kerested, hívtad vagy beszéltél volna vele. De még arra se vetted a fáradtságodat hogy egy nyomorult SMS-t küldj neki. Szóval most mondom először és remélem utoljára..Akadj le róla, hagyd, had legyen végre boldog.-tört ki belőlem minden. Ő pedig csak nevetett.

-Honnan tudod, hogy nem pont én kellek neki? Úgy beszélsz mintha tudnád mi kellene neki pedig fogalmad sincs semmiről. Lehet jobban járna ha te hagynád békén. Te nem adhatod meg neki azt amit én megadhatnék.

-Arra gondolsz, hogy megadhatod neki az összetört szív érzését? Ebben egyet értünk, te csakis ezt tudod adni. Mást nem.-mordultam fel és otthagytam. Bementem a szobámba és végigdőltem az ágyamon.

*Harry*

Niall bekattant, még-hogy az összetört szív érzését adhatom neki..ez teljesen hülye. Mindent megadnék Amynek, amire csak vágyik, vagy annál is többet. Becsuktam az ajtót majd az órára néztem. 20:00..Ledőltem az ágyra és elnyomott az álom.

**

Egy parkban ébredtem. Minden káprázatos, mint a mesékben. Felkeltem a padról és elindultam körülnézni. Tavasz volt, a fák virágba borulva ékeskedtek. A tulipánok kinyílva csalogatták magukhoz a dolgozó méhecskéket. Pillangók repkedtek ide-oda. Egy tónál kötöttem ki ahol hattyúk úszkáltak. A parttól nem messze egy lány állt nekem háttal. Rögtön megismertem. Gyönyörű barna haja tökéletesen hullott hátára.

-Amy?-kiáltottam. Megfordult. Arca makulátlan, mint mindig. Szemeiben félelem villant. Közelebb mentem hozzá. Pár lépésre megálltam előtte. Mosolyogva figyeltem mit fog lépni.

-Te, hogy kerülsz ide?-kérdezte.

-Rád gondolok, téged kereslek mindenhol.-mondtam. Felcsillant a szeme, igaz csak egy pillanatra de megtörtént.

-Én nem gondolok rád. Nem foglalkoztál velem, egyedül hagytál amikor szükségem volt RÁD.-mondta nem hétköznapi hangon. Mintha a sátán szólt volna belőle. Tűz lobbant belőle, nem égette meg, ott ékeskedett rajta. Arca eltorzult. Olyan lett mint a rémálmokban felbukkanó szörnyé. Szemet vakító fény tört ki mellkasából. Eltakartam szememet és mikor újra normálisan láttam nem volt sehol, eltűnt. Nevén szólongattam de nem történt semmi.

-Amy.-kiáltottam.

-Mit akarsz még itt?-mordult fel és megjelent mellettem.

-Téged. Téged szeretnélek. Mindennél jobban. Azért nem kerestelek, hívtalak és SMS-eztem, mert nem akartam elrontani mindent. Nem akartam, hogy ennyire haragudj rám. Szeretlek Amanda, érted? Szeretlek.-vallottam be.

-Harry..én is szeretlek, de nem szerettem volna elmondani Niall miatt. Kellesz nekem, érted?-arca ismét visszanyerte eredeti állapotát. Gyönyörű makulátlan bőre van..hogy én mennyire kívánom. Mintha olvasott volna gondolataimban nekem esett, vadul csókolóztunk. Derekánál fogva közelebb húztam. Két lábával közre fogta csípőmet én pedig egyik kezemmel alulról megtámasztottam. A semmiből megjelent egy ház. Belépdeltem vele az egyik szobába. Végigdöntöttem az ágyon, levettem pólóját és testét apró csókokkal hintettem be. Nevemet suttogta. Annyira vártam erre a pillanatra..

**

Izzadva ébredtem. A takaró rám volt tekeredve mint egy kígyó az áldozatára. Felültem és megtöröltem homlokomat. Rápillantottam az órára hajnali 4..Kikászálódtam az ágyból, felkaptam egy utcai szettet és leosontam a bejárathoz. Leakasztottam egy meleg kabátot,  összecipzáraztam majd kimentem a házból. A hó megállás nélkül szakadt, a hideg szél pedig pirosra csípte arcomat. Előhalásztam kocsi kulcsomat, bepattantam a járműbe és elhajtottam az 1D rezidenciáról. Egyenesen Amyék házához vezettem. Az ablaktörlő maximális sebességgel végezte dolgát de így is alig láttam ki. Leparkoltam az utcán, két házzal arrébb Amyéktől. Hangtalanul próbáltam megközelíteni a hátsó kertet ahol a szobaablaka van de csak kisebb nagyobb sikerrel vittem véghez elképzelésemet, mert a friss hó ropogott a lábam alatt. Szerencsére senki nem jött ki. Megmozdult valami a fűzfa tövében. A lámpa fényénél egy világító szempárt véltem felfedezni. ~Basszus, basszus,  basszus.~ Egy hatalmas kutya ugatva vett célba. Nekiiramodott és mire észrevettem már a hóban voltam. Leterített. Nem harapott meg csak rám ült. Hallottam, ahogy valaki leugrik a fáról és ide fut hozzám meg a kutyához.

-Brutusz..szállj le róla, hallod? Gyere már le.-szólalt meg egy ismerős hang. Végül a kutya vagy mi ez megadta magát és engedett felállni.

-Remek, átázott a kabátom.-tettettem mérgelődést de nem nagyon sikerült. Amy pillantása meglepettség és harag között lézengett. Ezért kapok..

-Te mi a fenét keresel itt? Hajnali fél 5 van..-nézte meg telefonját.-Kémkedsz utánam?-arcán ijedség villant.

-Nem, dehogy csak látni akartalak.-túrtam hajamba.

-Ez mindig is így volt? Amikor kedved támadt rögtön jöttél és benéztél az ablakomon? Vagy bekameráztad a házunkat és onnan figyelted minden mozdulatomat? Harry, ahhoz, hogy te hajnalok hajnalán beállíts hozzám azzal az ürüggyel, hogy látni akarsz..nincs jogod. Még talán Niallt is lekiabálnám ezért.-mordult fel.

-Ugye te se hiszed ezt el amit most mondtál? Kamerák? Bevallom nem ez volt az 1. eset, hogy eljöttem megnézni téged. De komolyan azt feltételezed, hogy bekameráztam a házatokat?

-Nem feltételezem csak megemlítettem.

-Amy, miért nem akarsz velem beszélni?-néztem rá értetlen kissé fátyolos tekintettel.

-Harry, van fogalmad min mentem keresztül az elmúlt 2 hónapban? Hm? Az elején te voltán az első személy akit magam mellett tudhattam és szerettem volna magam mellett tudni. Aztán az 1. héten még foglalkoztál velem, utána nem. Miért hidegültél el tőlem? Ha hívtalak kinyomtad, ha írtam nem válaszoltál. Amikor visszajöttem, kellettél volna de ismét nem voltán sehol. Le se szartál ha pontosak akarunk lenni. Ja és persze ne is feledkezzünk meg a tegnapi esetről sem. Azt hittem tegnap az 1D házban megversz azért amiért lekiabáltalak, de akkor is igazam volt.-mondta. Látszott a hideg levegőben a lehelete, ahogy beszélt. A kutya közben Amy lábának dörgölődzött és fejét gazdája arcára szegezte. Érezte, amit ő.

-Sajnálom, ezt mind miattad tettem. Meg akartalak kímélni.-fordítottam el tekintetemet szemeiről.

-Mitől akartál megkímélni? Attól, hogy egész áldott nap ne gondoljak rád, ne okozz nekem fájdalmat a hiányoddal? Tájékoztatlak, ez nem sikerült.-kereste tekintetemet.

-Tőlem. Magamtól akartalak megszabadítani.

-De miért kéne megszabadulnom tőled?-nézett értetlen arckifejezéssel. Ez a mimika arra emlékeztet, ahogy Gemmával kisebb korunkba játszottunk és tanítottam baseballozni. Fogta az ütőt, próbált összpontosítani. Magyaráztam a szabályokat ő pedig ugyan ilyen képet vágott. Persze nagyot nevetem rajta.

-Mert szeretlek.-néztem szemébe. Most nagyon fontos mit látok szemeiben.

-Harry..én..-kapkodta a levegőt, feltűnően kerülte a tekintetemet.

-Figyelj, mielőtt elküldenél a francba, ezt nézd meg és kérlek fontold meg. Ha eljössz, akkor talán még kicsit fontos vagyok számodra.-nyomtam kezébe egy szórólapot és visszamentem a kocsimhoz.

*Amanda*

 ~Én is szeretlek, nem is tudod mennyire vágyom rá, hogy elmondhassam, de nem lehet.~ akartam mondani de inkább csendben figyeltem, ahogy elhagyja telkünket. Kinyitottam a szórólapot. Jobban szemügyre vettem. Egy holnapi álarcosbált hirdetnek benne ami 20:00-kor kezdődik egészen hajnalig. Ez az álarcos bál emlékeztet a Hamupipőkére. Egy üzenet volt a sarkára biggyesztve. Félbehajtott rózsaszín papírfecnire Harry kacskaringós betűi voltak vésve.

"Szeretném ha a holnap 18:00-kor érkező ruhát vennéd fel estére. H"

Akaratlanul is mosolyra húztam számat. ~Állj le!~ mondta belső hangom. Annyira bírom amikor hirtelen belém villan ez az egész és az agyam ellenkezik a szívemmel. Innen ered az a mondás, hogy "Az agy vezet, nem a szív"? Zsebre vágtam a szórólapot, megsimogattam Brutuszt és bementem a házba. Csináltam egy bögre forró teát és felballagtam a szobámba. Hajnali 5..már 2 órája ott ültem a fán és elmerültem gondolataimban. Amíg elszürcsölgettem a teámat játszottam a telefonomon. Letettem a bögrémet éjjeliszekrényemre és beburkolóztam a takaróm alá. Lehunytam szememet és pár pillanat múlva álomba csöppentem. Harryvel álmodtam. Megcsókol és tetszett. Tetszett? Az nem kifejezés, odáig voltam érte. 1-kor keltem, a takarót és a párnákat a földön találtam, homlokom és hajam verítéktől tapadt. Mobilkészülékemet kezembe vettem. Villog a tetején lévő led..Feloldottam, SMS Niall-től.

"Szia kicsim. Voltam nálatok reggel. Felmentem hozzád de láttam, hogy alszol. Nem akartalak felébreszteni, így inkább hazajöttem. Nagyon szeretlek. Remélem ma is láthatlak, hiányzol. N"

-Kicsim?-néztem érdeklődve. Kikászálódtam az ágyból majd lecsoszogtam a konyhába. Adam épp ebédelt. Mormoltam egy sziát és a hűtőben kerestem tejet, a fiókban pedig müzlit. Levettem egy tálat, leültem az asztalhoz majd beleöntöttem a tejet és a müzlit. Adam ádáz tekintettel figyelt az ebédje felett. Haja összekócolva, megint nem fésülködött..erről az jut eszembe amikor kiskorunkban mindig a fésűn veszekedtünk. Volt, hogy órákat kergetőztünk érte. Elmosolyodtam a gondolaton.

-Min nevetsz?-vigyorgott Adam. Kanala az üres tányérban, végzett.

-Egy emléken.-mondtam és belekanalaztam a müzlimbe de nem vettem rá magam, hogy le is nyeljem. Felálltam, betoltam a székemet és kimentem a tálammal az udvarra. Előkotortam Brutusz tálját a kutyaólból majd beleöntöttem reggelimet. Füttyentettem egyet, már itt is volt mellettem. Megsimogattam fejét. Visszasiettem a házba, a tálat a mosogatóba helyeztem és felszaladtam szobámba. Végig dőltem az ágyon. A plafon apró repedéseit figyeltem. A szobám minden egyes szegletét bejártam szemeimmel. Annyira megszokott látványt nyújt..Szemhéjam már nem bírta sokáig, éreztem, ahogy lassan levonzza őket a gravitáció. Néhányat pislogtam de már késő volt, elnyomott az álom.

**

-Harry? Harry?-kiáltottam. Egy ismeretlen kihalt helyen találtam magam ahol tűz söpörhetett végig. Minden fa korhadt és leveletlen volt. A házak megfeketedtek , némelyik össze is dőlt. A levegőben pernyék szállingóztak. Olyan volt mint egy rémálom. Már csak az ördög hiányzott. Szúró érzés fogott el. Hiányérzet. Hiányzik Harry, Őt hiányolom. Vajon hol van most? Körülnéztem de csak a leégett falut láttam és mellette az erdőt. Sikoltást hallottam az egyik házból. Elindultam a hang irányába. Hirtelen egy fekete szárnyú angyal tőrt ki az utcára. Szárnyfesztávolsága körülbelül 4 méter lehet, fekete tollai tökéletes sorrendben állnak. Teste izmos, kidolgozott. Haja belepte nyakát. Göndör fürtjei eltakarták arcát. Az angyal fején szarvak díszelegtek. ~Az ördög? Így képzelem el az ördögöt?~gondolkoztam. Mintha meghallotta volna, mintha olvasna fejembe. Lassan felém fordította fejét. Harry volt az, fekete szemekkel. Hátrahőköltem. Sosem láttam ilyen éjfekete szempárt. Közeledett felém. Nem féltem tőle de mégis hátrálni kezdtem. Ő csak nyomult előre. Én meg futásnak eredtem. Sikoltozva futottam egyik mellék utcából a másikba. Megálltam egy sikátor kukája mellett és lekucorogtam. Felhúztam térdeimet, kezeimmel összekulcsoltam és fejemet ráhajtottam lábamra. Imádkoztam, nehogy megtaláljon. Várjunk, ez csak egy bugyuta álom, itt én parancsolok. Összeszedtem magam és kikászálódtam búvóhelyemről. Kimentem az utcára és Harry nevét kezdtem kiabálni. Nem is kellett sok idő, hogy megtaláljon. Elém állt majd fürkészni kezdett fekete szemével. Még soha nem féltem ennyire senkitől. Kezei karmokban végződnek. Felemeli jobbját és végig simít karomon. Mintha villám hasítana belém, elhúztam a kezemet. Megkarmolt. Pszichopata mosolyra húzta ajkait majd hasam tájékán rántott egyet a karján. Éreztem, ahogy a meleg vér kibuggyan bőröm alól. Odakaptam kezemet és a földre rogytam. Próbáltam arrébb lökni magam lában segítségével de nem sikerült. Vértócsában ülve néztem fel Harryre. ~Kérlek, ne bánts..megteszek bármit.~ próbáltam telepatikus úton üzenni neki mert ha kinyitom a számat tuti vért fogok köhögni. Leguggolt mellém, az igazi Harryt láttam magam előtt. Azt a kisfiús nézést, a csillogó zöld íriszeit. Ijedség villant szemeiben. Rájött, hogy ezt  tette velem. 

-Amy, kérlek maradj velem, kérünk segítséget, meg fogsz gyógyulni, ígérem. Csak maradj velem.-emelt karjaiba.-Segítség, valaki segítsen.-könnyektől csillogott szeme. Éreztem, ahogy a halál eljön értem. Becsuktam a szememet és sötétséget láttam. Mentem a sötétben. Megbotlottam valamibe és elestem. Feltápászkodtam, leporoltam ruhámat. Nem tudom miért csináltam ezt, hisz nincs is itt kosz. Felnéztem és egy öreg néni vánszorgott felém. Haja már-már teljesen fehér volt. Ruhája mintha csillogott volna. 

-Drágaságom, hát te, hogy kerülsz ide ilyen fiatalon?-kérdezte.

-Igazából az ördög által. Először hagyott elvérezni, utána pedig átváltozott emberré és segíteni próbált nekem. Nagyon zavaros az egész. Fel se fogtam mi is történt. Amúgy hol vagyok?-néztem körül. Az öregasszony beszédre nyitotta száját de elhallgatott. 

-Amy, Amy, kérlek gyere vissza hozzám. Szeretlek.-visszhangzott Harry hangja a sötétségben.

-Úgy hallom vissza kéne menned.-mosolygott. 

-Nem tudom merre menjek.-fordultam körbe de addigra eltűnt, köddé vált. Egy ajtó nyílt ki tőlem 20 méter távolságra. Rohanni kezdtem. Átfutottam rajta, egyenesen a vakító fénybe.

**

Felriadtam. Ilyen bugyuta álmom még nem volt...ránéztem az órára, 18:00. Basszus. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe siettem. Rendbe szedtem magam majd a ruhásszekrényemhez siettem. Csengettek. Lerobogtam a lépcsőn és ajtót nyitottam. Egy futár állt a küszöbön, kezében a nekem címezett csomaggal. Aláfirkantotta a papírt majd átvettem a dobozt. Becsuktam az ajtót és visszamentem a szobámba. Kibontottam a titokzatos valamit. Gyönyörű barna, arany csillogó ruhát találtam benne egy cetlivel.

"Mert megérdemled. H"

-Én vagyok Hamupipőke..-nyögtem ki. Csodálattal vettem szemügyre a ruhát amit Harry küldött. Ez egy vagyonba kerülhetett. Nem késlekedtem, felvettem és megnéztem magam a tükrömben.-Wao. Hihetetlenül szép.-mondtam. Felhúztam egy magassarkút és letipegtem a nappaliba. Adam épp Tv-t nézett. Rám pillantott és tátva maradt a szája.

-Meseszép vagy. Hova készülsz?-mosolygott és közelebb jött. 

-Egy bálba, Harry elhívott és ezt küldte.-pördültem meg. 

-Harryvel fogsz menni?-kérdezte. Bólintottam és mögém lépett. Megfogta a ruha fűzőjét majd jó erősen meghúzta, míg végül alig kaptam levegőt. A melleim majdnem kiestek a ruhából.

-Biztos, hogy így kéne ennek lennie?-néztem meg jobban. 

-Ha Harryvel mész, akkor igen.-nevetett. Elviszlek, jó?-motyogta.

-Oké, köszönöm.-mosolyogtam. Elvettem a székről a táskámat majd felvettem e gy kabátot és kiszaladtam a havon keresztül a kocsihoz. Majdnem megfagytam. Még pár lépés és hajszárítóval olvaszthatnak ki. Szerintem a kocsiban hidegebb van mint kint..Adam behuppant mellém, összedörzsölte tenyereit és beindítva a motort elhajtott. Maxra tekertem a fűtést.

-Tudod, hogy hol van?-dugtam az orra alá a szórólapot. 

-Persze.-mondta és lekanyarodott. 10 perc múlva odaértünk. Egy hatalmas ház tárult elém ami ki volt díszítve. Karácsonyi dekorációk mindenütt. Bátyám kinyitottam nekem az ajtót és kisegített a kocsiból. Fellépkedtem a lépcsőn majd visszafordulva integettem Adamnek. Megemeltem a szoknyámat és bementem az épületbe. Egy nagy bálteremben találtam magamat. Kész svédasztalok voltak a jobboldalon, a terítőket pedig ízlésesen válogatták meg. Szemeimmel Harry után kutattam. A helység minden egyes szegletét végigjártam mígnem egy oszlopnak támaszkodva megpillantottam. Engem fürkészett zöld íriszeivel. Méla ámulattal és gyönyörrel futtatta végig rajtam tekintetét. Elindult felém. Megállt előttem majd kezemért nyúlt és csókolt lehelt rá. Remegés fogta el testemet, mintha apró bogarak mászkáltak volna bőröm alatt.
-Gyönyörű vagy.-mosolygott és közelebb lépett.-Felkérhetem a hölgyet egy táncra?-nézett szemeimbe. Bólintottam. Lelépkedtünk a lépcsőről, egyenesen a táncparkettet vettük célba. Harry derekamnál fogva közelebb vont magához. Vállára helyeztem egyik kezemet, másikat pedig kezébe. Lassúztunk, mint mindenki körülöttem. Egy kicsit meg voltam illetődve, mert nem tudok lassúzni, de egész jól ment. Harry próbálta elkapni tekintetemet de én annyira zavarban voltam, hogy inkább a többi táncost figyeltem. Még közelebb vont magához és most sikerült összefonnia tekintetünket. Pár centi választott el minket, éreztem ahogy meleg lehelete csikizi arcomat. Orrunk már-már összeért. Csökkentette a távolságot, mire észbe kaptam ajkunk összeforrt.


Sziasztoook.:D Hát ez lett volna a 14.rész. Remélem tetszett. Bocsi, hogy ilyen későn hozok részeket, de nagyon nincs ihletem meg új suli, szóval egyszerre több felé kell szakadnom, már ha ez lehetséges. Na az a lényeg, hogy elfoglalt vagyok, nagyon. De megpróbálok felzárkózni a tervezett tempóhoz. 3hét múlva kiteszem az új részt. További szép szeptembert.:3
                                                                                                                        xoxo ~T